Az elmúlt időszakban többször szembesültem azzal, hogy sokan mindenféle háttértudás nélkül, szimpla fellángolásból (miért ne, mindig is erről álmodtam) vagy ami a legrosszabb: a gyereknek játéknak vesznek/cserélnek egy lovat. Mert az jó buli. Mert a filmben mindig olyan aranyos. Majd együtt felnő a gyerekkel, és kötődnek majd egymáshoz. Milyen jó is lesz felülni a hátára, és lovagolni a réten!
WTF??
Beszerzi a lovat az idióta, és két nap múlva megkér, nézzem már meg. Olyan fura. Kapar. Izzad. Nem akarja a lovaglást; kicsit se. Igazából a közelébe se mernek menni. Kibontotta az istállót/garázst/pajtát/disznóólat – azt a lukat, amibe sikerült első ötlettől vezérelve betuszkolni. Eltépte a villanypásztort, kiment az útra. Állandóan nyerít, majd megőrül tőle mindenki, a szomszédok feljelentést lebegtetnek. Rángatja a madzagot. Nagyon. Nem tudják megkötni. Vagy épp elengedni. Felrakni rá a kötőféket, kantárról, nyeregről nem is beszélve. És harap. Meg rúg. A falat. Olykor azt is, aki a közelébe megy.
Pedig amikor megnézték, olyan aranyos volt. Szépen nézett. Meg kérte a kockacukrot. Az eladó mondta, hogy nem adná el a világ összes kincséért se, csak hát olyan szimpatikusak voltak neki, nekik odaadta. Külföldre ment a gyerek tanulni, azért volt eladó. Ez a világ legjobb lova, el nem adnák egyébként, csak költöznek. Sajnos megbetegedtek. Munkanélküliek lettek. Új munkahelyük lett. De csak olyan helyre adták oda, ahol látszik, hogy szeretni fogják. Mert ugye más nem is kell.
Persze minden jobb meggyőződésem ellenére elmegyek és megnézem. A végeredmény mindig ugyanaz: Valami nyomorúságos dög ácsorog a garázsban/disznóólban, a betonon, 10 cm-es madzaggal megkötve, kínjában már fél méteres lukat vert az első patáival a placcba. Vagy áll hasig sárban, zsebkendőnyi karámban, szögesdrót mögött. Mondom enni kapott? Hát igen, jön a büszke válasz, adtunk neki zabot! Mint a dedóban, ovi középső csoport: Mit eszik a kutya? Csontot! Mit eszik a cica? Tejet! Mit eszik a ló? Zabot, óvó néni! Jól van gyerekek, mehetünk uzsizni. Zabot mi? Miért nem adnak ezekre a szerencsétlen hülyékre kilövési engedélyt? És persze a végére A KÉRDÉS: Izé… nem venném meg? Vagy nem segítenék eladni? Igazából nem is akarnak már lovat, képen se.
Van egy rossz hírem. Sőt, igazából számos rossz hírem van. Sorrendben:
1. A tudatlanságból elkövetett állatkínzás ugyanolyan bűn, mint a szándékos. Egy lovat nem a fajának, nemének megfelelő módon tartani, ezzel az épségét, életét veszélyeztetni bűn, erkölcsileg és büntetőjogilag, akkor is, ha ostobaságból történik mindez. Azzal, hogy valaki az óvodában szerzett ismereteivel megelégedve vág bele a lótartásba, nemcsak saját magát, hanem a családját és a nyomorult lovat is veszélyezteti. Miért nem vezet autót az ovis tudással Pesten? Hisz tök egyszerű: brümm-brümm, ha meg valaki előttem megy, akkor tütűűű! De az autóhoz kell tudás, lovat meg minden hülye tart, nem?
2. Lovat venni nem kunszt. A beszerzési ára töredéke a később felmerülő tartási költségeknek. Átlagos beszerzési árat nézve (4-500 ezer Ft) nyugodtan rá lehet számolni ugyanezt az összeget évente. Csak alapvető matematikával két év alatt elvitt a ló formájában jelentkezett ötlet 2,5 Millió Ft-ot. Amikor meg a gyerek Xboxért nyavalyog, amivel szintúgy elvan 2 évet, elzavarja a gyagyás, nem veszünk mert drága! Tényleg az oviban rekedt a drága szülő, ottan még nem tantárgy a matematika, miszerint a 2,5 Millió több mint a 200 ezer. Milyen érdekes, mi?
3. A ló élőlény. Ennek több vonzata van: Öregszik, a legprofibb tartás mellett is előfordulhat hogy lesántul, megvakul, megbetegszik, történik vele valami, ami miatt használhatatlanná, egyszersmind eladhatatlanná válik. A fent jelzett költségek akkor is jelentkeznek, ha nincs pacigolás. Ellenben lesz orvosi kezelési költség, vastagon. Éjjeli lóbox mellett alvás, állatorvos-várás, nemcsak tücsökzenés nyári éjszakában, hanem a -20 fokban is. És az állatorvos ritkán helyes fiatal pasi/nagymellű nő, aki mellénk rogy a szalmára, mint a McLeod lányaiban. Pech. Ja, és bazi ritka a happy end.
4. A ló még mindig élőlény, nem rajzfilm figura, vagy a Fekete Szépség. Például nem szereti, ha lovagolnak rajta. Elviseli, mert az évezredek során az emberek azokat a példányokat tartották meg és tenyésztették tovább, amik eltűrték a nyerget. Ezt hívják háziasításnak. De ha megtanulja, hogy egyszerűbb lehajítani a zsokéálmokat dédelgető dagadékot, aki rákapaszkodott, mint a lottyadt seggét cipelni órákon át, bizony megteszi. Pláne, hogy egy-egy ilyen akció után nem is nagyon akar a dagadék újra próbálkozni, adott a pihi. Őszintén, van olyan szinten a tulaj, hogy korrekciós lovaglást tudjon ilyen esetben végezni? Kötve hiszem. Mit ahogy azt is, hogy a gyereknek vett ló összeszokik a gyerekkel. Miért tenné? Mert napjában egyszer a gyerek visz neki egy marék kockacukrot? A ló ló, nem gyerek, pajtásnak is ló kell neki, nem gyerek vagy macska. Játszik ő a gyerekkel, nincs benne hiba: fut mellette, játékosan rárúg, ami a lópajtásnak vicc, a gyereknek csonttörés, jó ha nem koponyán. Beleharap egyet, amivel a csikó-barátját (ha volna) fel se karcolná, a kölyöknek oda a fél ujja. Játsszál csak a csikóval fiam, ügyes vagy. Ilyenkor miért nem sittelik le apukát/anyukát szándékos veszélyeztetésért? Miért lenne ez a ló hibája???
5. NEM fogja tudni eladni az ilyen lovat senki azon az áron, amiért vette. Az ok egyszerű: Amikor megvette, egy balek volt, akit a kupec tévedhetetlenül felismert. Ez a szakmája, azt mond, amit a vevő hallani akar. Annak az esélye, hogy valaki ilyen embert talál ismeretségi körön kívül (hisz az ismerősök végigélvezték az egész sztorit testközelből – ők biztos meg nem veszik) gyakorlatilag nulla. Vagyis eladni a pacikát max. a vágóhídra lehet. tehát a tetemes anyagi áldozat után némi lelkiismeret-furdalással lehet pontot tenni a projekt végére.
Ki akar lovat venni? Tudok pár eladót…
Legutóbbi hozzászólások